Tardos-Enese 76km.

Nem ez volt a leghosszabb repülésem, de az egyik legemlékezetesebb az biztos. Ugyanis az 5 órás girhelés alatt végig 800-és 1100 méter között mentem, nulla szélben. És bár simán meglehetett volna a 100as, de fő a biztonság, zivatarcellák és összeállás, no meg a fáradtság miatt szálltam le...

Minden távrepülés már előző este elkezdődik, tervezgetés, kalkulálás, gps térképek feltöltése és bepakolás...minden megvan e... Igy volt ez most is.

Végre elment a trutyi, ami két hete akadályozott minden repülőst a szabad szárnyalásban és megérkezett a napsütés. Én is vágytam egy kiadós ébresztőre. Keleti szelet jósolt a windguru, ezért Ancsával kiszakértve Tardost választtottuk, találkozó reggel 10órakkor hiszen dél körül el kell startolni ha nagyot akarunk repülni.

A szokásos késéseinket belekalkulálva sem sikerült időben indulni, de nem voltunk nagy csúszásban... negyed egy körül voltunk a leszállóban, ahonnan szerencsémre megérkezett Éjszi(AC) és terepjárójával felvitt a parkolóig, onnan 5 perc a starthely.

Körülnéztem, voltak páran a levegőben, egy boly már elindult állitólag távra, de akkor ott, a fejünk felett nagy kékség volt, és körben pedig mindenütt cumulusok...

Gyorsan bekötöttem, müszereket bekapcsoltam és teritettem is, egy klafa kis befúvásssal fel is emelkedtem az égbe a kezeim közé került POISONnal...

Gondoltam ismerekdésből kicsit lejtőzgetünk, de amúgy is nehéz volt kiemelkedni, mert zavartuk is egymást a levegőben(voltunk vagy 8-10en) másrészt elég nehezen lehetett rendesen kitekerni.

A DHV2 aspenhez szokva meg is barátkozom poison bácsival, a repülés 10ik percében egy negativval kóstolgatjuk egymást, szépen a kezemben marad, végig érzem és baj nélkül kihozom a vészhelyzetből... mostmár tudom mit szeret és mit nem.

Suhanunk tovább a lejtőn, és érzem hogy nagy lesz a szerelemJ

Pár termákba belefordulva emelkedni kezdek, de nagyon sodródok a széllel, aranyszabály, hogy a hegy minimum kétszeresén indulj el, és ha 45 foknál jobban dől a termik akkor hagyd ott,mert ha kiesel belőle a hegy mögött,számolnod kell a szembeszéllel, és a rotor minden tulajdonságával...ezt szem előtt tartva otthagyok néhányat,majd az egyikkel adni kezdi a tutit és kitekerek vele 1000ig de elbénázom vagy nemtudom de eltünik...

Visszamegyek egerészni, és egyre nyugodtabb vagyok lélekben ezért megfordul a fejemben hogy ha találok valamit, lesz ami lesz elindulok vele, úgy érzem, ma kell hogy adja, és furcsán még csak illedelemből sem fordúl meg bennem a szokásos „de mi lesz ha” kezdetű mondatok sorozata... eddig az időjárás kacérkodott velünk, most én is kacérkodni kezdek vele persze végig alázattal tisztelettel maradva...

Elcsipek egy lepkefingot, ami erősödik, megvan teljes körön is, emlekedek 2.5el megvan a termik sodor hátra rendesen ahogy várható volt de benne maradok és felmérem a terepet.. ilyesztő mivel mindenhol erdőJ

Folyamatosan figyelve a termikkel szinte utazok, már látom magam előtt Ancsókát aki ott szakértősködik hogy”ááá alacsonyan indult el...” közben csak jobban haladtam vertikálisan a termikkel mint horizontálisan... hátúl a tronyonál sikerült mégjobban kiemelkedni, igy már láttom hogy simán átütöm az erdős szakaszt. Az első városhoz közeledve eléggé alacsonyra kerültem, elérem a várost 100 méteren, élet halál kérdése most minden emelés megtalálása és kihasználása. Kisebb tó van a város közepén, megyek felé hátha a partján elpattanó termikekből elcsipek valamit, a szél a viz felé tolja a megmelegedett még el nem szakadt buborékot, a viz hideg, ez termikkioldóként viselkedik. Ahogy a nagykönyvben meg van irva ott is van az emelés, girhelem, tekerem, tágitok, szükitek, elég nehezen de felhőalapon vagyok ismét, nagyon megy a poison szinte hasit...50-55el utazok, elég jól viselkedik.

A taávolban szélerőműveket látok, ahogy közeledek egyre több elöttem, gyönyörű látvány hogy hova el nem ér az „ember keze” nagyon magassak,siklok feléjük,300on vagyok ismét alacsony keresni kell valamit, a darálókhoz közeledve megfigyelem lefényképezem őket, majd az egyik felett fogok valamit, el sem engedem 1500ig... isémt mehetek jönnek mennek a falvak,a gps re nézek, és akkor látom nagy a baj, nem megy... nabazz’

Újra bekapcsolom, és reménykedem hogy nem az elem a gond, hiszen a repülés elött vettem, birnia kellene.

Sajna ismét kikapcsol, nem tudok vele foglalkozni mert folyamatosan a felhőket figyelem és a következő emelést kalkulálom...

Miután egy elég szenvedős termikkel, amit vagy fél órán át girhelek ismét felhő alatt vagyok, gyors elemcsere, fényképezőből ki, gpsbe be.... Bekapcsolom és nézem, kb 40 kilcsit jöttem, eddig... nemrossz mert fel sem tünt, ilyenkor máshogy megy az idő, 4 óra repülés is egy pillanatnak tünik, mivel folyamatosan figyelsz koncentrálsz, kikapcsol a külvilág, megszünik az idő, te vagy csak ott és az egész világ elötted hever, itt az egyszerű ember látószöge is kitágúl, egy játéknak tűnik az egész világ, és mi imádunk játszani...

Eggyéolvadva a levegővel már teljesen ellazultan van időm élvezni a repülést, bárhol is szállok le ma, ez már egy gyönyörű nap és holnap még fantasztikusabb lesz! Nyugtázom a szokásos optimizmusommal.

Nagytestű madarat látok magam alatt tekerni, de jó! Nem vagyok egyedűl! Megyek is rá, ő tovább ál, én meg az általa megfestett termikben ismét emelkedek. Mintha meg lett volna irva:„ fiam menj, segits ennek az eltévedettnek...” és a sasmadár lön magaságos istenség, megmutatja a felfelé vezető utat-J

Hatalmas várost látok elöttem, nem tudom mi lehet az, nem is tippelem, a gpsemre feltöltött kis térképrészletről már rég lerepültem, de valahogy nem is izgat ami ott lent van, inkább elvagyok itt a fellegekben, hajszolom az emelést, és élvezem a repülést, ez a mai egy olyan jó repülés egyike amikor minden bejön, minden beválik amit elméletben repülések után tanulságként már annyiszor levontunk, vagy már millioszór megszakértettünk.

A nagy város szélén ami mint késöbb kiderült Győr, már csak 200on vagyok, nem is nagyon adok esélyt hogy innen még kiemelkedek, 3-4 perc siklás alat is azt kalkulálom hogy a tesco elé, vagy a beljebb lévő nagy zöld placcra landoljak, ekkor a szokásos lepkefing jelzi hogy hahó itt vagyok! Megint emel valami, elég szük,csak utazok vele a város peremén is túl, még mindig emel, még mindig emel, ideje belefordulni meg is van teljes körön, és egyszerüen átemelkedek a város szélén, már látom a következő két falut, és aza azutánit. Nem vagyok magasan, 1000körül siklok, elérem a következő falut, és megint szinte ugyanott, a falu peremén mégegy ajándék, meg is tekerem ismét ezer körül vagyok, átütök még két három települést, elöttem a távolban összeállt és nimbusz kus üllő alakú komplexum, visszanézek a távolban, ott is... Tudnék még menni érzem, háromnegyed hat, a következő falu még csak siklásból is meglenne, de mivel nagyon eltávolodtam a „nagy várostól” ahonnan a hazautat remélhetem, úgy döntök itt a vége. Visszafordulok és a legutóbb elhagyott falú szélén kinézem a leszállót, számolok a nagy fasorral ami pont a szél útjában áll, ezért turbulens lesz a leszállás már tudom. Alig haladok a bebikult széllel szemben, a fasor turbója megviccel, táncol felettem a poison, de kézben marad ahogy kell. 5 óra repülés és szélzaj után lelépek a földre, leülök és csak vigyorogva nézek magam elé J a lemerült és nagy részeket kihagyott gps miatt csak saccolni tudom mennyi lehet, ekkor még a százast is esélyesnek látom, de késöbb otthon megnézem a trackot, 80kilcsi. Benne volt a százas a napban, sokminden lehetett volna, de ez ilyenkor már kit érdekel, ma megint azt csinálhttam amit a legjobban szeretek.

A kis falu kocsmájában felvilágositanak hogy Enesén vagyok, utbaigazitanak a vasútállomás felé, szerencsém van a vonattal is, 25 perc mulva jön, bevisz Győrbe, onnan majd valami komolyabb intercity vonattal tolom budapestig mert elkajáltam a vonatjegy árát, és úgy tudom az csak kellenföldön áll meg igy nincs esélyük sem lepakolni a vonatrólJ ha semmi mást legalább ezt az egy fontosat jegyezzétek meg a leirásomból... :)

Jót kajáltam azért , egy ilyen repülés után már csak egy valami lehet pont az „i” -re! Az”étterem izű” rántott sertésborda...

Mrenkó Péter 2009.07.01